A könyv méltatása nem a szerkesztői utószó feladata. A szerkesztő elsősorban abban van jelen, hogy megkísérli a szerző intencióinak megfelelően elrendezni az életműből kiragadott írásokat. A tanulmányok sorba rakása, a szövegek gondozása azonban nem csak objektív kritériumok alapján történik, különösen akkor nem, ha a szerkesztő – a szerző lánya. A beszélgetéstöredékektől a prédikációkig terjedő írások egymásra épülő íve édesapám életművének – meggyőződésem szerint – legfontosabb állomásait tartalmazza. Ami kimaradt, illetve csak utalások szintjén kapott hangot: a két megjelent könyv, a Kirche als Dialog” (1967) és a „Nyugati teológiai irányzatok századunkban” (1984).
A könyv fejezetekben gyűjti össze — az egyes fejezeteken belüli időrendi sorrendet követve — Vályi Nagy Ervin „nagy témáit” A talán legszemélyesebb részek, az első (Curriculum és teológia) és az utolsó két (Conditio humana; Prédikációk) fejezet fogják keretbe a könyv közepén található írásokat, melyeknek gondolatmenetét, utalásait talán nehezebben érti a nem-teológus, illetve nem-filozófus olvasó. Ezek a tudós tanulmányok azonban, melyeknek nagy része teológiai szaklapoknak íródott, nem állnak ellentétben a kerettel. Vályi Nagy Ervin minden írása 
tudományos értekezései, prédikációi és naplótöredékei – vallomás, melyben emberi tartása, hite és tudományos alapossága egységben maradnak.
Mégis megszegtem a könyv méltatásának tilalmát. Mentségemre csak azt hozhatom föl, hogy éppen e vallomás-jelleg miatt éreztem magam hivatottnak a cikkek válogatására.
Az elfogultság, a szerzőhöz való közelállás persze veszélyeket is rejthet magában. Szükségem volt tehát másokra, barátokra, Vályi Nagy Ervin tanítványaira, akik új szempontokat adtak, új összefüggéseket láttattak meg. Nekik szeretnék köszönetet mondani, azoknak, akik segítségükkel lehetővé tették a könyv megjelenését, s akik takácsaikkal, jóindulatú kritikájukkal vagy konkrét fordítói, gépelési, szervezési és lektori munkájukkal segítettek. A válogatáshoz elsősorban a volt tanítványok, Kern Mária, Balog Zoltán és Szabó István adtak fontos tanácsokat. A német cikkek fordítói – Kern Mária, Schulcz Katalin, Szabó Klára, Balog Zoltán, Koczó Pál – hónapokon keresztül érlelték magukban a jellegzetesen Vályi Nagy Ervin szerkesztésű mondatokat, melyek szigorúságukkal, tömörségükkel és lírai tisztaságukkal nemcsak pontosságot, de a beleérzés képességét is megkövetelik a szöveg átültetőjétől. A könyv lektorai Balla Bálint és Bárczay Gyula, olvasószerkesztője Kolczonay Katalin, tördelője Simonfi Sándor voltak. Figyelmüket, hasznos megjegyzéseiket, kiegészítéseiket szívből köszönöm. A Basel-Budapest közötti közvetítést elsősorban Szabó István és Balog Zoltán vállalták. Az ő szervezési munkájuk, hozzáértésük és megbízhatóságuk kísért minket a könyv elkészülésének minden fázisában. Úgy is mondhatnám: velünk voltak most is, Baselben és Budapesten, s erősítették az olykor szkeptikus szerzőt és a lelkes, de gyakran tanácstalan szerkesztőt.
Budapest-Basel, 1993. szeptemberében
Vályi-Nagy Ágnes