Így történt
Vályi Nagy Ervin 1924. november 11-én született Budapesten. Apja a m.kir. honvédség őrnagya volt, anyja gazdálkodó családból származott. A kőszegi katonaiskolai évek után elvégezte a Ludovika katonai akadémiát. 1944-ben tisztté avatják, majd évfolyamtársaival együtt a háborúba küldik. A németországi Rostock környékéről májusban indulnak haza alakulatával, amelynek – a nyugat felé távozott tisztek hiányában, 20 évesen – rangidős parancsnokává lett. Rövid ideig katonai tanácsadóként dolgozik Budapesten, majd 1946-ban beiratkozik a Pápai Teológiai Akadémiára.
1947-ben elnyeri az Egyházak Világtanácsa hároméves ösztöndíját, amelynek segítségével egy tanéven át Strasbourgban folytatja teológiai tanulmányait. Az 1948-as politikai fordulat miatt a nyári szünet után már nem utazhat vissza Strasbourgba, így kerül lelkészként Csurgóra. Itt köt házasságot a korábbi lelkipásztor Csomasz Tóth Kálmán lányával, Zsuzsával, ide születnek gyermekeik: Zsuzsanna és Ágnes. Az 1956-os forradalom leverése után elhurcolják és két hónapig tartják fogva. Szabadulása után Balatonlellére helyezik át, ahol 1957 és 1964 között teljesít lelkészi szolgálatot. Ez az időszak viszont a tanulás mellett a megfeszített munkát jelenti számára.
Mindez egy szívinfarktushoz vezetett; de külföldi barátai közbenjárására Svájcba kerülhetett gyógykezelésre, és ez időszak alatt, kivételesen gyors eljárással – de magyarországi egyházi engedély nélkül – 1965-ben doktori fokozatot szerez a Bázeli Egyetemen. Szívbetegsége nem tette lehetővé a szórvány-gyülekezeti munka folytatását, így 1965-ben – szintén nyugat-európai barátainak, közbenjárására, az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Bensheimi Felekezettudományi Intézet támogatásával – Budapestre kerül kutatóprofesszori állásba, a Református Egyház Zsinati Hivatalának frissen megalakított Felekezettudományi Intézetébe.
1980−1985 között, öt évig taníthatott a Budapesti Teológiai Akadémián a rendszeres teológia professzoraként. 1980-tól (1985-től már nyugdíjasként) a Németajkú Református Gyülekezet lelkésze is volt 13 éven át.
1993. december 3-án, Budapesten hunyt el, néhány héttel a „Minden idők peremén” könyvbemutatója után
Tudományos életrajz
1955-ben megírja első, tudományos apparátussal ellátott esszéjét, „Isten, vagy történelem” címmel. A német nyelvű írás eredeti példánya az EVT főtitkárához lett eljuttva, de akkor kiadatlanul maradt.
1956 októbere A Csurgói (és a Csurgó Járási) Nemzeti Bizottság tagja, emiatt 1957-ben letartóztatják
1957-1964 Balatonlellei lelkész. Itt több fontos, kiadatlan német nyelvű tanulmányt ír.
1965 Teológiai doktori cím a Bázeli Egyetemen. Doktori disszertációjának címe: „Az egyház dialogikus lényege”.
1967 Doktori dolgozata könyv alakban „Kirche als Dialog” címen jelenik meg (Reinhardt Verlag, Basel).
1968 Megjelenik a disszertáció angol nyelvű kiadása• „Church as Dialog” (Fortress Press, Philadelphia).
1965-1980 Először tudományos munkatárs, majd kutató professzor a Magyarországi Református Egyház Felekezettudományi Intézetében.
1968-1975 Az Egyházak Világtanácsa „Hit és Egyházszervezet” bizottságának tagja.
1973-1974 Vendégprofesszor a Mainzi Egyetemen (NSzK).
1979-től a „Tudományos Társaság a Protestáns Teológia Művelésére” szervezet tagja.
1980-ban tanulmányt ír a Bibó Emlékkönyvbe.
1980-1985 A Budapesti Református Teológiai Akadémia Rendszeres Teológiai Tanszékének professzora.
1984-ben jelenik meg „Nyugati teológiai irányzatok századunkban” című könyve (Budapest).
1993-ban megjelenik „Minden idők peremén” címmel esszéinek magyar nyelvre fordított válogatott kiadása
2020-ban megjelenik válogatott írásainak német nyelvű kiadása „Geschichtserfahrung und die Suche nach Gott: Die Geschichtstheologie Ervin Vályi Nagys” címmel (Kohlhammer, Stuttgart)
2024-ben megjelenik a „Kirche als Dialog” magyar fordítása „Az egyház dialogikus lényege” címmel
ÉLETKÉPEK
Az első megmaradt fénykép
Vályi Nagy Ervin 10 éves korától a Magyar Királyi Honvédség Kőszegi Intézetében tanult. 1944 karácsonyán, 20 évesen, avatták hadnaggyá, s rögtön a frontra vezényelték. A halált és a fogságot csodaképpen elkerülve hazavezette csapatát, majd jelentkezett Pápára a Teológiai Akadémiára.
Balatonlelle, 1958 nyara
A teológia elvégzése után Csurgóra helyezték későbbi apósa, Csomasz Tóth Kálmán mellé segédlelkésznek. Itt házasodott meg Tóth Zsuzsannával. Két lányuk született, Zsuzsi (1950) és Ági (1954). A forradalom leverése s a vizsgálati fogság után Balatonlellére telepítették ki a családot.
Igazolványkép a 70-es évekből
A 60-as évek megfeszített munkája, egy szívinfarktus és a Bázeli doktori disszertációt követően, 1973/74-ben vendégoktató a Mainzi Egyetemen, 1968−1975 közötti az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottságának tagja.
Budapest, 1968
A család 1965-ben került fel Budapestre, átmenetileg Zsindelyné Tüdős Klára lakásába, majd 1967-től a II. kerületi Hankóczy Jenő utcai társasház 2. emeletére, gyönyörű kilátással a Szabadság hegyre. A kép az erkélyen készült, valószínüleg 1968-ban.
Az íróasztalnál a 80-as években
Külföldi barátai közbenjárására 1965-től kutató professzori állást kap Budapesten. 1980−tól öt éven át a Budapesti Teológiai Akadémián a rendszeres teológia professzora. 1980-ban tanulmányt írt a Bibó Emlékkönyvbe, 1984-ben megjelent a „Nyugati teológiai irányzatok századunkban” című könyve.
Basel, 1988, látogatóban lányainál és frissen született első unokájánál.
1980-tól 1993-ig a Németajkú Református Gyülekezet lelkésze is volt. Néhány héttel az 1993-ban bekövetkezett halála előtt jelenhetett meg a „Minden idők peremén” című könyve, amely korábbi írásainak magyar nyelvű válogatása.